Sajnos egyszer minden véget ér

Május 25-én sajnos eljött az Erasmusos félévem vége, haza kellett jönnöm :( Nem nagyon örültem neki, ugyanis nagyon megszerettem az országot, és az emberek is nagyon jó fejek. A végére ráadásul egyre több embert kedveltem meg. Sajnos a Linnoituksentie csapat szinte teljesen felbomlott… nem akarom nagyon részletezni a dolgokat, a lényeg az, hogy 2 személy csinált teljesen mást, mint amit mondott, így nem lógtunk együtt többet. Ehelyett találtunk természetesen más elfoglaltságot, a másik magyar fiúhoz, Lacihoz és a lakótársaihoz jártunk el, valamint többmindent csináltunk Andreynával is – többek között megnéztük a Harry Potter összes részét :D

Na szal igen, vége lett ennek a 4 hónapnak elég hamar :( Amikor el kellett indulni, többször sírva fakadtam, hogy most mi lesz velünk, valakikkel talán sosem fogjuk egymást látni. De remélem, hogy a többekkel még találkozni fogunk a jövőben :) Hogy mivel lettem gazdagabb a 4 hónap alatt? Habár pénzzel nem is, sok ismerőst szereztem, megtanultam pár kifejezést portugálul, rájöttem, hogy a németek sokkal jobb fejek, mint amit a Balatonnál lévők leművelnek, megtudtam, hogy Finnországban vannak mérgeskígyók, megkóstolhattam a rénszarvashúst és sok minden más. Egyet mondok: ha lehetőségetek van rá, vagy akár a barátaitoknak, ismerőseiteknek, ne hagyjátok ki, menjetek tanulni külföldre! A rossz dolgok ellenére (leginkább az 1 éves csúszást értem a BGFen) megérte belevágni, ha újra kellene élnem a jelentkezési időszakot, ugyanúgy jelentkeztem volna Erasmusra. 

A hazajövetel ugyanakkor a nehéz vizsgaidőszakot is jelentette. Mindössze 1 napom volt felkészülni az egyik legnehezebb vizsgára, de szerencsére sikerült megszerezni  a 2est. És szerencsére a többi tantárgyat is sikeresen teljesítettem. Az egyik tanár vizsga utáni napon találta ki, hogy írjak neki a héten 1 beadandót, aminek nem nagyon örültem, de hát meg kellett írnom, ha meg akartam kapni a jegyet. Úgyhogy 1 egész napot rászánva az is elkészült, így pénteken elmondhattam magamról, hogy készen állok Amerikára.

Ezennel eme blogot befejezem, azonban reménykedek, hogy egyszer, valamikor majd folytathatom :) Amerikáról is vezetni fogom a blogom, látogassátok a www.doriamerikaban.blogspot.hu

Vappu

A május 1. Finnországban is szünnap, mint otthon, Magyarországon. Azonban itt sokkal nagyobb dolog, mint nálunk. Május elsejét Finnországban Vappunak nevezik, és van egy úgynevezett elő Vappu is. Ki hinné: április 30.án. Úgy döntöttünk Andreynával, hogy órák után (mert az órák szerdán délután 2ig meg voltak tartva) elmegyünk a városba az elő Vappu ünnepségre. Először is meglepődve vettük észre, hogy fél 3kor a menza zárni készült, mikor általában 4kor szokott zárni. Miután végeztünk, elmentünk fagyit venni, majd kiültünk a fehér templom lépcsőjére, fagyiztunk és néztük az embereket, és a lufikat, mert nagyon sok volt. A kis lufik 7 euróba kerültek, hmm... nem olcsó. Elmentünk megnézni a különböző souvenir boltokat is, ugyanis lassan vége az Erasmusnak, de Finnországról még semmi emlék nincs. Megállapítottuk, hogy nem az ottani ajándékboltokban fogunk vásárolni, a Parlamenthez közeli ajándékboltok kicsit olcsóbbak. Mindenképpen veszek egy finn zászlót, egy finn pulcsit, egy csomó képeslapot, és még nem tudom :D Ja, meg egy plüss Moomit is. 

Ajándékboltozás után lementünk a kikötőbe, ahol meg kellett keresnünk 1 nő szobrát, ahol az ünnepség volt. Az elején nem volt annyi ember, de aztán fél 5 körül sorra jöttek az egyetemisták, elég sokan voltunk... Facebookon az eseményre 1800 ember jelzett vissza, hogy jönnek, úgyhogy lehettünk olyan minimum 2 ezren. 

A finn egyetemisták az ilyen eseményekre egy overállt vesznek fel, minden egyetemnek más színű ez az overálja. Ha van valami esemény, akkor készítenek ruhára vasalható matricákat az eseményről, és azokat teszik rá az overállra. Nagyon brutálul néznek ki ezek, amiket leginkább nadrágként hordanak csak. Én úgy döntöttem, hogy nem veszek, mert 40 euróba fáj. És valószínűleg otthon nem venném fel, mert amúgy iszonyat hülyén néz ki az emberen. Itt nem nézik ki miatta az embert, mert nagyon sokan járnak ilyenben Helsinkiben, de Pesten azért kicsit furán néznének az ember után. Na mindegy. 

5kor elkezdődött az első program: a női szobrot pár diák megtisztogatta. Elég vicces volt. A fő esemény 6kor kezdődött, amikor a szobor megkapta a fehér kalapot, valamint nagyon sok ember is felvette ezt. Ezt a kalapot minden végzős gimnazista megkapja, úgyhogy képzelhetitek, hogy mennyi fehér kalapos ember volt aznap körülöttünk :D Utána visszamentünk a fehér templomhoz, ahova aztán sorra ki is ültek az egyetemisták :D Nagyon durva volt, ennyi embert 4 hónap alatt nem láttam Helsinkiben, mint ott 2 óra alatt :D Amit még elfelejtettem mondani, meg nem is nagyon említettem a blogomban, az az alkoholfogyasztási szokások. A finnek imádják az alkoholt, péntek-vasárnap között 100%, hogy összefut az ember részegekkel. Jó, ez annyira nem is fura, mert otthon is ez van. Viszont nem ritka, hogy amikor megyünk suliba reggel 9kor, vagy 2kor, akkor már van pár figura, aki jól elintézte magát a piájával. Na mindegy. A részeg finn nagyon jó figura, mi jókat szoktunk rajtuk szórakozni. Múltkor Lillával mentünk suliba, ülünk a vonaton, mögöttünk volt 1 részeg ember. Először féltünk tőle, mert elkezdte az övével csapkodni az ülést. Távolabb mentünk tőle, akkor vált nagyon viccessé. Először is elkezdte (a kezével) lődözni az embereket :D Minket is lelőtt, amikor elindultunk az ajtó fele :D Utána valamit feláldozott az Istennek, majd valami gránátot is dobált :D Gondolkoztunk Lillával, hogy tenni kéne 1 kört a vonaton, hátha ilyen vicces marad, de végülis leszálltunk :D Szóval igen. Ezen az elő Vappun sem történt máshogy, mindenkinél ott volt a sör, a bor, a pezsgő, pia... a magyarok által imádott népcsoport (először találkoztam velük Finnországban) pedig elkezdték szedegetni az üvegeket a földről, ugyanis a kis sörösüvegeket 0,15 centtért vissza lehet váltani. Na hát 1 alkoholt szerető országban nem nehéz ebből pénzt összegyűjteni :D Balázsék ki szoktak menni az erdőbe, és sokszor 7 eurókat szednek össze a sörösdobozokból. Az este fénypontja pedig az egyik orosz lakótársunk volt :D Ültünk Andreynával a szobában, hazajött a csaj, és elkezdett panaszkodni, hogy mennyien alkoholizáltak és mennyi részeg volt ezen az ünnepségen... mi csak röhögve egymásra néztünk Andreynával, és megállapítottuk, hogy habár a lány már 4 hónapja Finnországba van, ez tuti nem tudatosult benne :D Valahogy ez természetes, hogy egy ilyen eseményen mindenki inni fog... na de mindegy is. Mi amúgy jók maradtunk, valamiért nem gondoltunk arra sem, hogy viszünk 1 üveg pezsgőt és koccintunk... :D

Május 1. pedig az igazi Vappu. Ilyenkor sokan kimennek az egyik parkba, és piknikelnek egész nap. Mi is ezt terveztük, azonban a idő nagyon rossz volt: 3 fok volt, valamint szakadt az eső... nagyon sok embert ez nem állított meg, minket viszont sajnos igen. Úgyhogy erről már nem tudok írni, hogy milyen volt. 

Amúgy igen, az időjárás a napokban - főleg ma, nagyon érdekes. Ma speciel egyszerre sütött a nap, fekete volt az ég, és havazott! Na jó, havaseső volt, végülis +7 fokban nem tud teljesen szilárd lenni a hó. Úgyhogy megint mondhattuk magunknak, hogy "Welcome to Finland". Ezt mindig elnyomjuk, amikor "olyan" az időjárás, vagy éppen irreleváns időpontban találkozunk valami részeg figurával. :D

Lemaradás a blogírással

Habár a blogomat nem nagyon vezettem az elmúlt időszakban, ez nem jelenti azt, hogy a hétköznapjaim full unalmasan telnek el. Február közepén kialakult egy kis csoportunk, akikkel egyre gyakrabban jövünk össze és szórakozunk együtt. Egyre gyakoriabbá váltak az esti kártyázások, beszélgetések, filmnézések. Sokszor megyünk el bulizni, és próbálunk minél több dolgot együtt csinálni. Egyszerűen nagyon rossz abba belegondolni, hogy már csak kicsivel több, mint 1 hónapunk van hátra, és mehetünk haza :( Egyre többet kell beszélnünk a kiköltözés menetéről, a takarításokról, és a kulcsvisszajuttatásról. 1 hónap, és megyek haza. Egyrészt jó is, meg nem is, de inkább szomorkodok, minthogy ugrándozzak az örömtől. A magyar sulit nem hanyagolom el, 6 tárgyat sikerült felvennem, amiket szeretnék teljesíteni valamennyire. Jelenleg 4 beadandót kell írnom, valamint, ha hazaérek, 10 nap alatt kell levizsgáznom mind a 6 tárgyból. Ami nem hangzik túl biztatónak, úgyhogy örülni fogok, ha mindegyikből meglesz a 2-es. 

Az elmúlt időszak alatt itt is levizsgáztam néhány tárgyból, és sikeresen elértem a minimumnak elért 15 kreditet. Levizsgáztam 2 logisztikás tárgyból és az első finn kurzusból. Finnből megkaptam az 5-öst, míg a logisztikás tárgyakra egy 4-est és egy 3-ast kaptam. Bőven jó. Úgy döntöttem, hogy nem csinálom tovább a németet, egyszerűen emberkínzás volt beülni arra az órára. Igaz, hogy így elvettem magamtól a lehetőséget, hogy németet tanuljak, de a kényszertanulás sem ért volna el jobb eredményt, úgyhogy így a legjobb ez. Úgyhogy per pillanat 2 órával rendelkezek, amikre csak szerdán és csütörtökön kell bemennem iskolába. Viszont az egyik tárgynak most szerdán vége is lesz, levizsgázunk, utána pedig szabad foglalkozás van, ami azt jelenti, hogy csinálhatjuk a beadandókat arra az órára. Akár otthon is lehetünk, de akár be is mehetünk a terembe, ahol a tanár minden kérdésünkre válaszolni fog. 

Aztán nagyon közel van az USAba menés időpontja is. Június 8-án repülök, ami azt jelenti, hogy pontosan 2 hetem lesz otthon Magyarországon. Egészen szeptember 15-ig maradok kinn, és per pillanat még mindig nem tudom, hogy hova utazzak a tábor után. Úgy néz ki, hogy a tervem, hogy Alaszkába megyek, meghiúsul, ezért úgy döntöttem, hogy csatlakozok másokhoz ahelyett, hogy én diktáljam a dolgokat. Szívesen csinálnék 1 útitervet, de ezt így Erasmus közben nem lehet olyan jól lerendezni. Pár hete találtam 2 lányt, akik Costa Ricába terveznek menni, per pillanat úgy néz ki, hogy velük tartok. 

Továbbá rajta vagyok az ügyön, hogy gyakorlati helyet találjak magamnak szeptember és február között, ami idő alatt arra kell várnom, hogy "végre" visszaülhessek az iskolapadba, ugyanis szeptemberben nem indul el 1 tárgy sem, amit most nem tudok felvenni. Természetesen a gyakorlati helyet nem Magyarországon keresem, hanem valami külföldi országba :D Felmerült már Kanada, USA, Svédország, Törökország, Németország, valamint India. A legesélyesebbnek az indiait látom, ők hétfőn szeretnének velem interjúzni. Jómagam viszont szívesebben mennék Németországba, még akkor is, ha rühellem a nyelvüket :D Azért légyszí szurkoljatok :)

Kiruccanás Helsinkiből - Hämeenlinna

Végre újabb utazást tudhattam hátam mögött, valamint találkozhattam egy újabb finn levelezőtárssal - Tiiával. Sajnos nem tudtunk olyan sok időt eltölteni együtt, mindössze 2 teljes napunk volt, ami alatt elmentünk Iittalába és Hämeenlinnába. Pontosabban csütörtök estétől szombat délutánig volt időnk. Csütörtök este Iittalába mentünk, ugyanis Tiia apukája ott lakik. Kicsit beszélgettünk, aztán lefeküdtünk aludni, ugyanis Tiiának másnap vizsgája volt. Úgyhogy a másnapot Valkeakoskiban kezdtük, ahol levizsgázott, és mehettünk is az utunkra. Sajnos az idő elég rossz volt, persze miért is ne akkor legyen rossz az idő, amikor kirándulni szeretnénk. Finnország ugyanis nem az az ország, ahol bemegyünk 1 városba és esernyővel meg lehet oldani a városnézést - a városokban kb. semmi sincs. Inkább az erdőket, tavakat érdemes nézni - már aki vevő rá. Vannak ismerőseim, akik nem költenének arra pénzt, hogy elmenjenek a természetbe, nemzeti parkokat nézzenek, ugyanis számukra minden fa és tó ugyanolyan. Őszintén szólva az utazásom alatt elég sok tavat meg fát láttam, a végére én is éreztem, hogy már nem hoz lázba az újabb tó látványa, na de mindegy is :D Szóval a rossz időnél tartottunk. 

Ahogy mentünk Tiia sulijába, útba esett egy olyan útszakasz, ahol az út mindkét oldalán tó volt (és nem egészen hídon mentünk át). Na de mindegy is, szép volt. Habár nem örültem az esőnek, mert még esernyőt sem vittem, úgy gondoltam, hogy azért érdemes lenne megállni és kicsit sétálni. Elég hideg is volt, na de azért fél órát eltöltöttünk ott :) Aztán mentünk Iittalába, az üveggyárhoz. Az Iittala üveg nagyon népszerű itt Finnországban, ugyanakkor elég drága is. A kisebb poharak 10 eurótól kezdődtek, a Moominos dolgok pedig 15 eurótól. 

Volt olyan váza is, ami "csak" 1990 euróba került. Fura volt belegondolni, hogy csak egy kicsit többet kapok Erasmus támogatásként. Ráadásul a váza nem is volt olyan szép vagy különleges. Nagyon szívesen hoztam volna onnan valamit, de féltem, hogy összetörném a hazaút alatt, szal inkább nem vettem semmit. Viszont voltunk egy könyvesboltban, ahol találtam 1 könyvet :D Egy csomó új könyv le volt árazva, 10 euróért lehetett Rowling könyvet kapni, de voltak 5 euróért is könyvek, sőt, 1 euróért is! És vadonatújak! Jómagam egy 5 eurós könyvbe ruháztam be, ami 32 euróról lett leárazva. A címe: "Minä, Adolf, ja Josif", azaz "Én, Adolf és Josif". A hidegháborúról szól, és még nem kezdtem el olvasni, de majd mindenképp el fogom... egyszer :D Természetesen finnül van, ami mégjobban motivál, hogy megtanuljam a nyelvet. 

Az üveggyár után mentünk is vissza Tiia apukájához, és főztünk. Paprikáskrumplit próbáltam főzni, azonban valamiért túl hígra sikeredett, úgyhogy leves lett belőle. Pedig túl sok vizet sem tettem bele, épphogy ellepte a krumplit... na de mindegy is. Az ízzel nem volt gond, csak az állagával. Megnéztük az Ocean's Thirteent, majd elindultunk Hämeenlinnába, ahol Tiia anyukája lakik. Megmutatta Tiia a leveleit, jó volt visszanézni, hogy milyen leveleket küldtem neki :) És megállapítottuk, hogy 3 éve levelezünk, illetve májusban lesz 3 éve :) Aznap este kártyáztunk, valamint megnéztük a Gésa emlékiratait. 

Másnap reggel nem a legszebb idő köszöntött, azonban örültünk, hogy legalább nem esik. Ugyanis szombatra terveztük az Aulanko Nemzeti Parkot, ahova természetesen nem annyira élvezet esőben menni. Szerencsére a nap kisütött, úgyhogy nem volt semmi probléma :) Jól el is fáradtunk, ugyanis főleg hegynek fölfelé kellett mennünk. 

Utána pedig elmentünk Hämeenlinna egyik templomához a városközpontba, és megnéztük a Häme várat, ami az 1200-as években épült. Aztán mentünk is haza ebédelni, valamint összekészülni a hazautazásomhoz. 

Jól éreztem magam nagyon, remélem, hogy lesz még alkalmam Tiiát meglátogatni :)

Szentpétervár

A suli szervezésével eljuthattam Szentpétervárra is. Először kicsit bizonytalan volt az utazásom, ugyanis kellett az útlevelem, ugyanakkor nyárra is kellett intéznem a dolgokat Amerikába. Végül sikerült megoldani az ügyet, az amerikai vízuminterjút Oroszország után intézhetem. 

Oroszországba először magánban akartam eljutni, de sajnos kiderült, hogy ha vonattal akarok menni, akkor kell vízum. Hajóval viszont 3 napos "vízumot" adnak, amihez csak útlevél kell, és semmi egyéb papír. Nem is nagyon tervezgettem ezután egyedül menni, habár tuti olcsóbban meg tudtam volna oldani, mint az iskola. Viszont a sulival volt egy teljes napos buszos túra, valamint elmentünk a Catherine's Palace-be is, amit egyedül nem nagyon tudtam volna megoldani, max. akkor, ha igénybe veszek különböző túristáknak való szolgáltatást. Az alap csomag a teljes napos buszos túrát, a szállást, a hajóutat és a Hermitage Múzeumot tartalmazta. Ezenfelül lehetett válogatni a különböző extra tevékenységek közül, mind pl. az orosz est, limuzin túra, balett, katedrálisok és Catherine's Palace. Legszívesebben mindegyikre elmentem volna, de mivel pénzbe került mindegyik, ezért nem engedhettem meg mindet magamnak. Végül a katedrálisokat, a Catherine's Palacet és a limuzinozást választottam. Kicsit bántam, hogy az orosz estre nem fizettem be, főleg azután, hogy Lilla mondta, hogy milyen jó volt: zenéltek, táncoltak, meg 5 fogás volt az este folyamán.

Első este a hajón voltunk, buliztunk. Elég nagy hajónk volt, bár sajnos nem tűnt sokkal nagyobbnak, mint a tallinni hajónk :/ Voltak a többiek Stockholmba, ahova elég nagy hajó indult. Szerettem volna 1 olyannal menni, de hát nem volt szerencsém. Valószínűleg nem is lesz, mert Stockholmba nem tervezek menni, valahogy nem vonz. Az este megemlítendő része az volt, hogy rámszakadt 1 olasz pasi, akit aztán nagy nehezen tudtam csak levakarni magamról :D Tim egyik haverja volt, Timnek mondtam, hogy mentsen már meg, de ő csak vigyorgott :D Szerencsére az olasz gyerek eléggé részeg állapotban volt, így a következő napokban ő nem emlékezett rám - bár én még mindig lelki terrornak éreztem a jelenlétét, hogy nehogy véletlenül megismerjen :D 

Nem nagyon tudtam aludni, 2 körül mentem el aludni finn idő szerint, ami orosz idő szerint asszem 4 óra volt. A hajó pedig 9kor ért be a kikötőbe, úgyhogy 5 órám volt aludni. A hajó viszont eléggé zavart, egyrészt hallottam a motort, az ágy pedig sokszor úgy mozgott, mintha felettem lévő ágyon éppen szexeltek volna. Voltak felettem, de nem szexelt a csaj :D Szal reggel full K.O voltam, amikor le kellett szállni, és már akkor vártam a délután 2t, amikor beérünk a hotelbe :D De nem volt szerencsém. Elég nagy késéssel sikerült elindulni, ugyanis a bevándorlás elég lassan haladt. Mindenkinek át kellett menni 1 ellenőrzésen, ahol kaptunk 1 pecsétet az útlevelünkbe. Ha éppen nem tud az ember kiszállni a hajóból az elején, akkor eléggé hátra kerül, azaz lassabban is végez. Olyan fél óra - háromnegyed óra késéssel elmentünk a buszos túrára, felfedeztük Szentpétervárat. Először a St. Isaac Katedrálist néztük meg, majd kitettek minket egy téren, ahol volt 1 óránk. Sajnos mi azt az 1 órát ebédre pazaroltuk el a városnézés helyett. Az 1 óra után elindultunk a Peter and Paul Fortressbe, ahol szintén sétálgattunk. Utána elvittek minket egy ajándékboltba, majd végül 4 órakor végre elindultunk a hotelbe. Onnantól kezdve szabad foglalkozás volt. Lillával megnéztünk egy filmet, majd egyedül maradtam, ugyanis ő ment az orosz estére. Kicsit TVztem és lefeküdtem aludni. 1kor hazajött Lilla, akkor 1 kicsit beszélgettünk, és eltettük magunkat másnapra, ami elég kemény napnak nézett ki. 

Reggel 10kor indultunk el a Hermitage múzeumba, szakadó esőben. Előtte reggeliztünk a hotelben. Hát nem mostanában ettem annyit reggelire... :D svédasztalos reggeli volt, mindent megtalálhatott az ember, amire csak vágyott :D Úgyhogy ettem kenyeret, joghurtot, tejbeáztatóst, virslit, tojást, gyümölcssalátát... na jó, a gyümölcssaláta vége már nem fért belém :D De tényleg nagyon sok dolog volt kinn. 

A Hermitage nagyon szép, és ugyanakkor nagy is. 5 épületből áll, mi 2-3 órát voltunk ott, de csak 1 épületben voltunk. Az elején érdekes volt, de egyre unalmasabbá vált. A szakadó eső miatt sajnos nem volt senkinek sem kedve kinn sétálgatni meg fényképezkedni, úgyhogy a Hermitageval nincs is képem... :/ Mivel rongyossá jártuk a lábunkat Lillával, meg nagyon fáradtak voltunk, felmentünk a buszunkra és aludtunk :D Aztán indultunk a katedrálisos túrára. Amikor befizettem, akkor 4 katedrálisról volt szó, de helyben kiderült, hogy csak 3 katedrálist nézünk meg... persze a pénzből nem kaptunk vissza, úgyhogy elmehetnek valamerre :) Megnéztük a St. Isaac' Cathedralt, a St. Nicholas Naval Cathedralt (asszem...) és persze a Church of the Savior on Blood-ot is. Nekem az 1. tetszett a legjobban :) A túra után mentünk is vissza a hotelbe, ahol megmostam a hajam, aludtam 1-2 órát és készülődtem a limuzinos túrához. Lilla nem jött velem, így kicsit féltem, hogy egyedül leszek semmi ismerős nélkül, de reggel kiderült, hogy az egyik koreai lány is jelentkezett, úgyhogy örültem, hogy lesz valaki ismerős. De feleslegesen aggódtam, ugyanis más ismerős is akadt, na meg új embereket ismerhettem meg, mint pl. Susannat. A limuzinban 10-14en voltunk, és kaptunk

pár üveg orosz pezsgőt :D Utálom a pezsgőt, de ez a pezsgő nagyon jó volt... valahonnan kell szereznem egyet, talán Tallinnban van, ki tudja.. A limuzinos túra alatt 3 megállónk volt, az 1. hely valamelyik katedrális volt (annyi van Szentpéterváron, hogy a nevüket nem bírtam megjegyezni, nemhogy még párosítani őket a képhez), a 2. a St. Isaac, a 3. pedig a Savior on Blood. Az 1. megálló után szörnyen pisilnem kellett, amikor mondták, hogy 15 perc múlva tudok csak WCre menni, nem tudtam magammal mit kezdeni :D Sininek és Susannának is nagyon kellett pisilnie, ezért, miután kiszálltunk, rohantunk egyenest a WChez, ami zárva volt :D Totál kétségbeesetten mentem oda a túravezetőnkhöz, hogy most mit csináljak, mert nekem rögtön el kell mennem WCre, de zárva van :D Aztán egy hotelt mondott, hogy oda menjek be, és ott tudok WCzni. Dóri nekiindult rohanva Szentpétervárnak út közepén 1 szál pólóban éjfélkor... nagyon adta! :D Utána mindjárt jobb volt minden :D A limuzinos túra végén pedig egy disconál tettek ki. Jó volt, mert nem volt sem belépő, sem ruhatár, viszont 250 rubelt elkértek 1 sörért... (ami kb. 1500 Forint)... amúgy az orosz árak nagyon jók, 3 napig Pepsit ittam Coca-Colával, mert 50 centből kijött a 1,5 literes üveg. Az orosz bulik talán a pasiknak kedveztek eléggé, az orosz csajok elég merészek :D A bárpultosok félig lenge ruházatban voltak, amikor éppen nem vásárolt senki, akkor felálltak a pultra, elkezdtek táncolni. Volt olyan is, aki kb. már sztriptízelt az egyik pasinak... :D Nem volt semmi. Aztán "taxival" mentünk haza olyan 3 körül. Az a taxi nem taxi volt, 1 pasas mondta, hogy elvisz minket 400 rubelért. 5en vagy 6an voltunk lányok, úgyhogy kicsit nehéz lett volna elrabolnia minket :D Nem baj, hazaértünk! Kicsit kevesebb idő volt aludni, ugyanis másnap reggel 10re ki kellett jelentkezni, valamint mentünk a Catherine's Palacebe, ami szintén szép volt, bár jobbra számítottam. Pl. egy hálószobát vagy fürdőszobát megnéztem volna nagyon szívesen, de ahelyett láttam nem tudom hány étkezőt és báltermet :D Utána volt időnk sétálni a kertben, aztán mentünk a hotelbe, 1 óra várakozás után pedig a kikötőbe, hogy visszatérjünk Helsinkibe. Akkor már többet aludtam, nem volt kedvem elmenni partizni, valamint a fiúk is elég bunkó hangulatukat élték.

Nagyon jól éreztem magam, bár a Linnoituksentie (ahol lakom) társasággal jobban éreztem volna magam, de nem baj :) Szívesen elmennék még, de ez sajnos nagyban függ a pénztől, valamint attól, hogy visszakapom-e az útlevelemet, amikorra az itteniek tervezik az utazást. Nagy valószínűséggel sajnos nem fogok többet menni a közeljövőben :( 

Utazás - Kuopio

Kicsit szégyellem magam, hogy ennyire lusta vagyok a blogírással, és még az 1 hónappal ezelőtti utamat sem voltam képes leírni. Na de egye fene, most itt vagyok, és leírom lapföldi túrám utolsó állomását, Kuopiot. Szerencsére sikeresen fel tudtam kelni hajnali 2kor, hogy összepakoljak és elinduljak a vasútállomásra. Elég korán oda is értem, de szerencsére a vonat már benn is állt. Egy elég modern vonatot kaptunk... konnektorral. :D Ilyet se nagyon látni Magyarországon.

A telefonom meg jelzett, hogy van WiFi, és lám, nem unatkoztam a vonaton :D Megcsináltam 2 beadandómat a suliba, úgyhogy nem kellett azokkal vesződnöm, miután visszatértem Helsinkibe. Pár óra vonatozás után megérkeztem Kuopioba, és elindultam a hostomhoz, aki egy finn lány volt. Megengedte, hogy aludjak, míg ő elmegy suliba reggel, nagyon rendes volt tőle. Délben, miután kipihentem magam, elmentünk enni, és elnéztünk a városba, valamint egy pubba beültünk a finn-svéd hokimeccset megnézni. Nagyon jó volt a hangulat, de sajnos csak addig, amíg a svédek nem vezettek... végülis a svédek meg is nyerték a meccset, úgyhogy nem volt nagy örömujjongás. Utána pedig elmentünk az Ice Marathonra, ahol szintén jó volt a hangulat, de mivel nem tudok korcsolyázni, ezért nem vehettem benne részt túlságosan. Így csak sétálgattam és hallgattam a zenét. Na meg persze néztem, hogy mások hogy korcsolyáznak :) Végül pedig hazamentünk, néztünk egy kis filmet és elmentünk aludni. 

Másnapra terveztük a Puijo torony meglátogatását, ami Kuopio legmagasabb pontján van. Délelőtt Johannának dolga volt a suliban, ezért pár órára egyedül maradtam a városban. Előző este nagyon tetszettek a tavak, ahol az Ice Marathon volt, ezért úgy döntöttem, hogy világosban is szeretném látni, és fényképeket csinálni. Úgyhogy vissza is mentem a kikötőhöz, megnéztem a kisgyerekek versenyét, és hazasétáltam. Akartam venni egy kuopioi ételt. Nem tudom a nevét finnül, a lényege az, hogy hal van benn 1 cipóban. Igaz, hogy utálom a halat, de nagyon szívesen megkóstoltam volna, ugyanis Ouluban kihagytam a nemzeti leves megkóstolását. Sajnos majdnem minden helyen 18 euró volt ez a cipó, úgyhogy végül kihagytam ezt is az életemből. Annyira nem szeretem a halat, hogy 18 eurót költsek rá, valamint Johanna szerint az egész étel nagyon száraz. Ebédre maradt a McDonald's, majd mentem is haza, hogy összeszedjük egymást Johannával és elmentünk a Puijo toronyba. Elég fárasztó volt, egyrészt messze is volt, másrészt hegyen kellett felmászni, harmadrészt 375 lépcsőfok vezetett fel a toronyhoz :D 

Sajnos elég ködös idő volt, úgyhogy hiába mentünk fel a toronyba, kilátni nem láttunk ki :( pedig elvileg a kilátás gyönyörű. 

Miután hazaértünk, főztünk és sütöttünk Johannával, ettünk és megnéztük a finn-amerikai hokimeccset otthon, ahol már a finnek nyertek :D 

Szép volt Kuopio, de sajnos nem élveztem annyira, mint amennyire élvezni lehetett volna. 10 napos út után eléggé lefáradtam, így minden bajom volt már, és már nagyon haza akartam jönni, annak ellenére, hogy a hazatérésem ugyanúgy azt is jelentette, hogy másnap iskola van.

Utazás - Kajaani

Oulu után pedig jött Kajaani. A vonaton ismét volt 2 szabad órám, amit levélírással töltöttem el, ugyanis nagyon leálltam a levelezéssel. Főleg azért, mert nem nagyon van rá időm, vagy éppen erőm. Lefoglal az iskola is, aztán itt van a sok összejövetel, amikor meg éppen otthon vagyok, akkor meg fáradt vagyok ahhoz, hogy levelet írjak. Ráadásul elkezdődnek a vizsgás hetek a sok beadandóval, ami pluszban hozzájárul, hogy miért nem válaszolok a levelezőtársak leveleire. :( Másrészt meg 1 euró a bélyeg, ami nem annyira nevezhető olcsónak, viszont ideális, ha Európán kívülre küldöm a levelet, mert Magyarországon is 300 Forintba fáj.

Aztán megérkeztem Kajaaniba. A hostom mondta, hogy 4ig elfoglalt, úgyhogy lehetőleg üssek el 1 órát a városban, és utána menjek el hozzájuk. Így hát elmentem egy boltba kaját venni, majd visszamentem az állomásra, és kiváltottam a jegyet, ugyanis Kuopioba hajnali 3:55-kor indult a vonat :D Most valami akció van a finn vonattársaságnál, egy csomó város között 5 euró csak a jegy, így kihasználtam az alkalmat, hogy pluszt pénzt spóroljak meg. Sajnos csak bizonyos vonatokra volt érvényes az 5 euró, és hát miért is ne Kajaani és Kuopio között csak a 3:55-ös vonatra volt érvényes :D Na de sebaj. 

Mivel Ouluban nagyon jó idő volt, mondhatni hó már nem is nagyon volt, ezért gondoltam, hogy nem öltöm fel magamra a sok nadrágot és harisnyát. Ami hiba volt, ugyanis Kajaaniban több hó volt, a hó ráadásul szakadt, és még mínusz is röpködött körülöttem. Na nem baj, elindultam a hostom felé, és sikeresen el is tévedtem. Mikor észrevettem, akkor már elég messze voltam a helyes iránytól, úgyhogy fordulhattam vissza azzal a gondolattal, hogy fél óráig még tuti csatangolni fogok a semmi kellős közepén. A hostom ugyanis a campuson lakott, ami eléggé kinn van a városból, ráadásul még emberrel sem nagyon találkoztam. Nagy nehezen odaértem a hostomhoz, gondoltam, hogy felhívom. Nem tudom miért, de nem mentettem el a telefonszámát! :D Na mondom ügyes a Dóri. De szerencsére otthon volt, így sikeresen bejutottam hozzá. Miután bekapcsoltam a gépet, az volt az 1. dolgom, hogy lementettem a számát :D A hostomnak 2 lakótársa volt, valamint átment hozzájuk egy másik srác is. Azt kell tudni róluk, hogy játékprogramozónak tanulnak, úgyhogy képzeljétek csak el... a létező összes játékkonzol megtalálható volt a szobában egy csomó játékkal egyetemben. Mikor odaértem, Janne, a hostom lakótársa éppen játszott valami japán játékkal. Leültem nézni, de elég hamar meguntam, ráadásul én csak ültem, és néztem. Aztán kiderült, hogy másnap nem tud velem jönni a hostom, mert suliban lesz reggel 8tól délután 4ig. Mivel a többiek is suliba mentek, ezért nekem is el kellett hagynom a lakást. Szerencsére Tiia, a 3. lakótárs csak 9kor ment el otthonról, így ráértem én is akkor menni reggel 8 helyett. Na hát Kajaaniról azt kell tudni, hogy irtózatosan kicsi város, és nincs ott annyi látnivaló. Szépnek szép, elmentem sétálni a tó körül, de mivel 1 óra alatt megtettem az egészet, ezért már akkor láttam, hogy nagyon nehéz lesz elütni azt a napot. Így elmentem Prismába (kb. olyan, mint a Tesco), ahol 1 órán keresztül nézelődtem, és találtam banánt 0.69 centért! :D Prisma után szép lassan bementem a vásárló utcába, elmentem megnézni 2 templomot, és mivel nem tudtam, hogy merre van a várrom és a városháza, ezért mindenképpen olyan kajáldába akartam menni, ahol van WiFi. Viszont nagyon csábított az 5 eurós gyros is, ami Helsinkiben alapjáratban 10 euróba fáj :D na mindegy, végül a Hesburgerben kötöttem ki. McDonald's-ot akartam találni, viszont Kajaani az egyetlen olyan finn város, ahol a McDonald's csődbe ment és kivonult a városból. Így hát értelemszerűen Kajaaniban nem volt McDonald's :D Hesburgerben sikerült elütnöm 1.5 órát, majd elmentem a városházához és a várromhoz. Kb. 2 óra volt, én már mindent megnéztem, a hostomhoz meg csak 4 után tudtam menni. Gondoltam, hogy akkor elmegyek egy használt ruhákat áruló boltba, és elmentem a postára is, hogy veszek bélyeget. Találtam is egy tök jót, amin vonatok voltak. (ezt később el is vesztettem...... -.-") És még mindig nagyon sok időm volt, úgyhogy gondoltam, hogy beülök az autóbusz állomásra és játszok telefonon. Ez volt a következő 1 órás programom, majd fél 4kor úgy döntöttem, hogy nagyon lassan visszasétálok a hostomhoz. 15:50re értem oda a nagyon lassú tempómban, nem tudom, hogy hogy csináltam... na mindegy. Meg is jegyezte, hogy túl korán értem oda, na de hát mindegy. Az este folyamán főleg gépeztem, és időben lefeküdtem, hogy fel tudjak kelni hajnalban, és elérjem a vonatot. Ezt a Kajaanis kiruccanást már annyira nem díjaztam. Nem a város miatt, mert a város szép volt, kellemes volt, viszont a srác, aki fogadott, az nagyon leszarta a fejem, és nem foglalkozott azzal, hogy vendége van és törődnie kellene vele. Ennek ellenére negatív referenciát nem fogok neki adni Couch Surfingen, mert semmi rosszat nem tett.

Végül sikerült felkelnem és elérnem a vonatot 3:55-kor :D a vonaton volt konnektor és internet is, úgyhogy nekiálltam megcsinálni a beadandómat :D Valamint vártam, hogy odaérjek Kuopioba, ahol a hostom megígérte, hogy aludhatok, míg ő elmegy suliba 1 órára :)