Utazás - Kuopio

Kicsit szégyellem magam, hogy ennyire lusta vagyok a blogírással, és még az 1 hónappal ezelőtti utamat sem voltam képes leírni. Na de egye fene, most itt vagyok, és leírom lapföldi túrám utolsó állomását, Kuopiot. Szerencsére sikeresen fel tudtam kelni hajnali 2kor, hogy összepakoljak és elinduljak a vasútállomásra. Elég korán oda is értem, de szerencsére a vonat már benn is állt. Egy elég modern vonatot kaptunk... konnektorral. :D Ilyet se nagyon látni Magyarországon.

A telefonom meg jelzett, hogy van WiFi, és lám, nem unatkoztam a vonaton :D Megcsináltam 2 beadandómat a suliba, úgyhogy nem kellett azokkal vesződnöm, miután visszatértem Helsinkibe. Pár óra vonatozás után megérkeztem Kuopioba, és elindultam a hostomhoz, aki egy finn lány volt. Megengedte, hogy aludjak, míg ő elmegy suliba reggel, nagyon rendes volt tőle. Délben, miután kipihentem magam, elmentünk enni, és elnéztünk a városba, valamint egy pubba beültünk a finn-svéd hokimeccset megnézni. Nagyon jó volt a hangulat, de sajnos csak addig, amíg a svédek nem vezettek... végülis a svédek meg is nyerték a meccset, úgyhogy nem volt nagy örömujjongás. Utána pedig elmentünk az Ice Marathonra, ahol szintén jó volt a hangulat, de mivel nem tudok korcsolyázni, ezért nem vehettem benne részt túlságosan. Így csak sétálgattam és hallgattam a zenét. Na meg persze néztem, hogy mások hogy korcsolyáznak :) Végül pedig hazamentünk, néztünk egy kis filmet és elmentünk aludni. 

Másnapra terveztük a Puijo torony meglátogatását, ami Kuopio legmagasabb pontján van. Délelőtt Johannának dolga volt a suliban, ezért pár órára egyedül maradtam a városban. Előző este nagyon tetszettek a tavak, ahol az Ice Marathon volt, ezért úgy döntöttem, hogy világosban is szeretném látni, és fényképeket csinálni. Úgyhogy vissza is mentem a kikötőhöz, megnéztem a kisgyerekek versenyét, és hazasétáltam. Akartam venni egy kuopioi ételt. Nem tudom a nevét finnül, a lényege az, hogy hal van benn 1 cipóban. Igaz, hogy utálom a halat, de nagyon szívesen megkóstoltam volna, ugyanis Ouluban kihagytam a nemzeti leves megkóstolását. Sajnos majdnem minden helyen 18 euró volt ez a cipó, úgyhogy végül kihagytam ezt is az életemből. Annyira nem szeretem a halat, hogy 18 eurót költsek rá, valamint Johanna szerint az egész étel nagyon száraz. Ebédre maradt a McDonald's, majd mentem is haza, hogy összeszedjük egymást Johannával és elmentünk a Puijo toronyba. Elég fárasztó volt, egyrészt messze is volt, másrészt hegyen kellett felmászni, harmadrészt 375 lépcsőfok vezetett fel a toronyhoz :D 

Sajnos elég ködös idő volt, úgyhogy hiába mentünk fel a toronyba, kilátni nem láttunk ki :( pedig elvileg a kilátás gyönyörű. 

Miután hazaértünk, főztünk és sütöttünk Johannával, ettünk és megnéztük a finn-amerikai hokimeccset otthon, ahol már a finnek nyertek :D 

Szép volt Kuopio, de sajnos nem élveztem annyira, mint amennyire élvezni lehetett volna. 10 napos út után eléggé lefáradtam, így minden bajom volt már, és már nagyon haza akartam jönni, annak ellenére, hogy a hazatérésem ugyanúgy azt is jelentette, hogy másnap iskola van.