Végre eljött az utolsó orientációs nap, ahol elég unalmas programok voltak. Lilla mondta, hogy hagyjuk ki a legtöbbet, de aztán bementünk. Végülis az első 2 előadás nem volt valami érdekes, aztán jött egy görög csajszi, aki a finn kultúráról és nyelvről tartott előadást. Számomra kicsit morbid volt, hogy pont egy görög tart erről előadást, de mindenesetre jó volt, próbálta viccesen tartani a prezentációt - és sikerült is neki. Mivel szülinapja is volt, ezért énekelnünk kellett neki - természetesen finnül.
A finnes előadás után 2 órás busztúrára indultunk a városba, amit szintén élveztem. Sajnos annyi piros lámpát kaptunk, hogy a végén már nem tudtunk elmenni a Tuomiokirkkohoz, csak buszról tudtuk megnézni. Meg elég hideg is volt, úgyhogy nem is bántam, hogy nincs már időnk kimenni a buszból, ahol természetesen sokkal melegebb volt. Az elég hideg a -16°C-t jelentette. Nem volt nagyon-nagyon vészes, na de na, ilyenkor szívesebben van az ember a meleg helyen.
A délután további részében semmi különleges nem történt, bementünk a könyvtárba könyvet kivenni. Úgy érzem, hogy gyakori vendége leszek a könyvtárnak, nagyon jó könyvek vannak benn. És akármennyit ki lehet kölcsönözni. A probléma csak az, hogy minden 2. héten meg kell újítani a kölcsönzést.
Este pedig Welcome Party volt, ahol megünnepeltük az érkezésünket :D Az első 50 személynek ingyen volt a belépés (vagyis a kabát leadása...), a többieknek amúgy 3 Euró. Hihetetlen, hogy mennyi pénzt elkérnek egy kabát leadásáért... 2 órán keresztül pedig 50%-os kedvezménnyel élvezhettük az italokat. Ismételten vettem Long Drinket, méghozzá kettőt is. Ezen a helyen 2.70 Euró volt, de ugye 50% kedvezménnyel... vettem 1 sört is, az is annyiba került. A buli jó volt, megismertem Balázs lakótársait, és jót szórakoztunk a thai lányokkal is.
Este, amikor jöttünk volna haza, szobatársam elvesztette a pénztárcáját, ami elég rosszul érintett, ugyanis minden irata benne volt. Azért nem jó dolog Erasmusosként elveszíteni az iratokat, mert a pénz még hagyján... a fiúk viszont mondták, hogy mennünk kell, ha el akarjuk érni az utolsó metrót. Nem tudtam eldönteni, hogy ott maradjak-e, vagy ne, de mondta a szobatársam, hogy menjek nyugodtan. Lilla meg futott oda hozzám, hogy 1 perc van a metró indulásáig (ami gyalog 5 percre van, a dobnak felfelé), úgyhogy sipircelni kell nagyon. Mivel édesanyám mondta, hogy minden veszélyesebb dolgot írjak le, ami történik velem, ne csak otthon mondjam el neki, ezért leírom, hogy a kabátot sem volt időm felvenni, úgyhogy pólóban indultam neki a futásnak... igen, minimum -16°C-ban! A metrót szerencsére elértük, de úgy, hogy Daniel (Balázs lakótársa) lefogta a metrót, Balázs meg nézte, hogy mikor megyünk :D Pesten tuti odacsukják az ajtóban álló embert, úgyhogy elég rendes volt a metróvezető :) Este éreztem is, hogy valami nem kóser a torkommal, de szerencsére semmi bajom nem lett :) És a szobatársamnak is meglett a pénztárcája, a pénzét ellopták, de csak 4 Euró volt benne. Erre szokták azt mondani, hogy minden jó, ha a vége jó? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése